Bőrhátú rája

A veteránozás szerteágazó világában sok kérdés felmerülhet, már csak azért is, mivel ahány elvetemült tulaj, annyi hozzáállás.

1. építem, szépítem, mert a tökéletes nem elég

2. gondolatok, tervek vannak

3.20 fok alatt garázsban a helye (eső, hó kizárt)

4. majd egyszer meg lesz csinálva

5. építgetem, szépítgetem és használom

Mindenkinek igaza van, de én a magam részéről az utolsó kategóriába érzem otthon magam. Ennek megfelelően építgetem is meg használom is a mantát, hiszen azért van. 2016-ban az igazi változás egy nagyobb hangvételű lakatolás volt, melynek keretében most igazán helyükre kerültek a dolgok. Új ajtók  - igen, baloldalon egy vadi új ajtó díszeleg -, új nyúlványok és jó néhány korrekció kaptak helyet.

Mint azt korábban már írtam talán, hogy egy ilyen korú autó megvásárlásakor az előző tulaj autón elkövetett hibáit is megvásároljuk. Így történt ez velem is, mikor kiderült, hogy miért is korhadtak el az A oszlopok az autón. Sokan mondták, hogy manta betegség az A oszlop rozsdája, de ennyire? Meg lett a magyarázat. Az első szélvédő egy B asconából származott, mely szélvédő felül 5-6 mm-el kisebb. Ez adott éveken át helyet a becsurgó víznek, ami szépen lassan elette az ablak keret sarkokat és az A oszlopot. "De hát a B ascona és a B manta ugyan az!!" kántálják az okosok. Igen, sok minden alkatrész azonos, vagy kompatibilis, de legyen ez intő példa mindenkinek, hogy az első szélvédő csak ránézésre passzol, ideiglenesen sem szabad mantához használni.

Két oszlop, két sárvédő és nyúlványcseréket követően jöhetett egy korrekciós fényezés

Sosem felejtem el, hogy Márk barátom vontatott vissza a lakatoshoz. A mantában semmi sem volt a kormányon kívül, így azt a pár km-t egy 20 literes műanyag ballonon ültem és tapostam a féket, ahogy tudtam, miközben a menetszél vészjóslóan sejtette, hogy mennyivel is vontat a jó barát. Valahogy olyan érzésem volt, mintha egy szekéren ülnék. Aztán mikor beértünk Sanyiék utcájába, nagyot rántott a furgon a kocsin és megindult a száguldás....

Mikor kimegyek az utcára a vassal, mindenki megnézi, dicsérik, de sajnos-szerencsére nem is sejtik, milyen az, amikor egy kannán ülsz és a kert végén félredobott drótok tartják az ajtót az áhított autón...Nem is sejtik milyen ocsmány korrodált vasak estek ki a helyükről és a többi, és a többi...Nem is baj, nem is kell tudniuk :)

Telik az idő, gyűlnek az élmények és a kilométerek. Ez az autó valahogy igényli a szeretet, és ki is érdemli. Szinte minden alkatrész becsülettel kivárja a szükséges cserét, és addig is lehetőségeihez képest maximum szinten teljesít. Ami búgott korábban a hátsó hídban az masszívan búgott, ami lötyögött az konzekvensen lötyögött tovább, de soha nem romlott, vagy hagyott cserbe. A jelenlegi hajtáslánc kombináció városra lett hangolva a kis híddal és 4-es váltóval. Országút, vagy autópálya csak hangos zenével, vagy algopyrinnel, mert magas a fordulat ... :)

Igen, időközben cseréltünk egy hátsó hidat, féktárcsákat, fékbetétet és a "béka" lámpák is ideiglenesen körlámpákra változtak (köszönöm Rózsahegyi Márk barátomnak a sok segítséget). A krómfelnik eladósorba kerültek és furfangos gyári felnik váltották. A váltó is patent lett, sőt szelepszár szimeringeket is cseréltünk, sok apró csere-berével, javítással együtt. Ezúton köszönöm az önzetlen segítséget Lalinak (Kiss Lajos) barátomnak. Rengeteg segítséget kaptam barátaimtól a szerelési munkálatok alkalmával is.

Az a legszebb ebben a Mantában, hogy bármikor hadra fogható a maga egyszerűségével. Ólálkodó üzemmód, városi dugó, ne adja Isten..gyerekkel a kórházba rohanás, vadulás a körforgalomban, élményautózás, -20, vagy +40... Mindig megy, mindig élvezet.... ezt itt most le is kopogom

Aki öreg autót dédelget, biztosan átélte már azt a céltalan álmodozást, amikor körbenézte a járművet és vágyakozva gondolt a következőkre: milyen lehetett nejlonozott üléssel, újonnan, milyen szépen nézhetett ki újkorában, amikor még minden alkatrésze meg volt és a króm is króm volt rajta, az ajtók sem lógtak, gyári volt mindene, mikor még összerakták és nem szétszedték, és így tovább....

Futószalag, cikkszámok, munkások, mérnöki pontosság, külön ládákban a zsír új alkatrészek az aktuális munkafolyamathoz, elérhetetlen ár, szalonok, kereskedés, akciók, garancia. Mindez 30-40 évvel korábbról.

Jó reggelt!!!!! Csiszold tovább a rozsdát, túrd a netet alkatrész után, keres megbízható szakit, majd "menjél csicsikálni mutter"-hez

Gondoltam, akkor folytatom a posztot, ha már vannak tapasztalatok is az autóval, nem csak feltevések és remények.

Ha tételesen kellene felsorolni amiket cseréltettem, vagy javítottam, akkor viszonylag szűkös lista lenne, de annál lényegesebb. Már korábban feltűnt, hogy a karburátor működik ugyan, de valami még sem stimmel vele. Elvittem az autót olyan emberekhez, akik valóban értenek a manta lelkivilágához és pontosan ismerik minden változatát, sőt, kókány megoldásokkal is találkoztak pályafutásuk alatt.

Mikor felemelték az autót, olyan érzésem lett a műhelyben, mintha régiség gyűjtők, vagy roncs vadászok találtak volna egy elrejtett bőröndöt a padláson, és sorra fedezik fel mindazt a tartalmat, amit eddig elrejtettek előlünk. Volt ott összetákolt stabilizátor, enyhén rogyott lengőkar, ledugózott vákuumcsövek, kikötött gyorsító torok, csapágyas generátor és társai. Elméletben kaptam is egy infarktust, de mikor alaposabban átnézték az autót gyorsan kiderült, hogy ezek a hibák nem tragédiák és javíthatóak, cserélhetőek.

Jóleső érzés volt, ahogy a srácok felcsapták a gépháztetőt és műtéti pontossággal darabokra szedték a karburátort, sorra megtalálták azokat a hibákat, amik egy-egy furcsa hibajelenséget eredményeztek. Gyors diagnózis és karbi csere. Ez a karburátor nem ehhez a motorhoz való. Ami létezik, az mind el volt csalva, hogy a motor működjön. Csontig tekert előgyújtás, alapjárati fúvókán átpréselt üzemanyag, elzárt vákuumcsövek - csoda, hogy ez így működött. Aki ezt csinálta, profi lehetett, hiszen minden "működött", csak azt nem értem, hogy miért nem a rávaló karburátor beszerzésére, beállítására fordították az energiát. Mindegy hagyjuk a múltat, főleg 36 évet. Aztán következett az első futómű, ahol a legegyszerűbb stabilizátor pálcákból is hiányoztak szilentek és házilag tákolt távtartó rudak fogták a rendszert. A felső gömbfejek és a lengéscsillapítók is cserések voltak. Egy kedves barátommal cseréltük is mindet.

Végre volt valami futómű jellege az elejének, lehetett közlekedni és nem tolta az elejét minden kanyarban. Persze ehhez egy izmos futómű beállítás is hozzájárult. A legjobb egy teljes csere lenne, de ennek még nem jött el az ideje. Sajnos a difi továbbra is búg, ami sokban levesz a vezetési élményből. Adalékok sem segítettek, ez is cserére érett, mert a beszerezhető csapágyak és korrekt hézagolás komolyabb költség és macera, mint túrni egy kevésbé elhasznált hidat.

Ami a lényeg, hogy szedi a lábát az új karburátorral, ami rendesen be is lett állítva. Valójában egy egész pofás kis autó lett, már csak egy ültetés hiányzott, mert az autó irreálisan magasan volt. Ez sem váratott magára......Ezúton is köszönöm Márk önzetlen segítségét.

Május 26-án elkészült az autó fényezése is. Biztosan sok meló volt az előkészület és sok volt a korrekció a karosszérián. Ennek ellenére a meglepetés fényét apróbb hibák sötétítették el. Narancsos felületek, illesztési hibák. De alapjaiban egyben van és majd egyszer valahol, valamikor rendbe szedem ezeket is. 

Összességében azonban szép lett és mutatós, a reménytelen romhalmaz ismét méltó külalakot nyert. Nagyon vártam a pillanatot, hogy megpillantsam 3 hónap után a felújítás jelen fázisainak végeredményét.

El sem hittem. De azt is tudtam, hogy ez még csak a kezdet...

Rövid egyeztetést követően elindultam haza a mantával. A difi búgás megmaradt, de a fékek fogtak szépen. Gond nélkül hazaértem hála Istennek. Borzalmas kettősség jellemezte az autót. Kívülről mutatós, belülről erősen leharcolt állapot. Minden egyéb felújítási munka folytatódik a maga idejében. Folyt köv...

Elképesztő munka áll az autó fényezési előkészítésében. Erről most nem prezentálok képeket. No komment. Egy elem már kész.

Nagyon nehéz 240 km távolságból irányítani, navigálni a dolgokat. Ezt  a telefon számlám sinyli meg, de ezzel nincs mit kezdeni, ezzel jár. Azt is mondhatnám, hogy lassú víz partot mos, mert ahogy telik az idő, egyre többször kapom meg a kritikát, hogy mi fenét tökölnek ennyit az autóval, de hát a szépségért és a minőségért meg kell szenvedni és dolgozni. Én fizetek és várok, lent meg dolgoznak a szakemberek a maguk tempójában. Ahhoz képest, hogy egy rozsdás, itt-ott rohadt, indíthatatlan, avétos mantát hoztam haza, már egy fényezés közeli fázisról beszélhetünk, vizsgára kész állapotban. Már csak néhány hét és kész lesz.....ha nem is teljesen, mert a belsejével még itthon bőven lesz munkám, meg a zene és a többi. De ezek már gyorsan mennek majd, egyik napról a másikra... Egy újabb szolid galéria

Nem tűntünk el, létezünk, készülünk. Nagyon vártam képeket a mantáról, de sajnos ez valahogy nem jött össze. Persze én sem mentem utána. Lényegtelen is, mert azért haladnak a dolgok. 

Két hete kész az autó teljes lakatolása és alvázvédelme. Előzetes műszaki felülvizsgálaton esett át, ahol nem meglepő módon a fékek bizonyultak gyenge pontnak. Ezen nem is csodálkozom, azon viszont igen, hogy minden egyéb műszaki feltételnek megfelelt. Teljes hátsó fék felújítást kapott, új fékdobokkal, új munkahengerekkel és betétekkel. Ezekre azért is szükség volt, mert a baloldali fékdob hosszanti irányú repedése semmilyen felújításra nem volt már méltó....Az első fékek gyógyítása is folyamatban van, így várhatóan a hétvége folyamán összeáll a teljes és biztonságos fékrendszer.

Időközben össze is állt a fékrendszer és a fényezőnél az autó. És itt vannak az első állapotképek. Szegény autó....

Sajnos a felújítási munkálatokról még nincsenek képek, de azért tervezgetni csak szabad. Úgy gondoltam, hogy az autó megörökli az Ascona kerekeit egy kis redesign-al. 

Kaptam információkat az autó lakatolási folyamatáról. Hála Istennek jobb a helyzet, mint amit sejtettünk. A manta alja rozsdás ugyan, mert a korábbi alvázvédő réteg el kezdett peregni, de nincsenek megrohadva a taposók. Egyértelműen látszanak a korábbi "tűzoltás jellegű" gyors megoldások nyomai is. Egyenlőre teljesen le van csiszolva az alja és a felesleges hegesztések, foltozások lesznek rendbe téve, majd kap egy tisztességes alvázvédelmet. A nyúlványok lakatolása a futómű kiszerelése nélkül hozzáférhető és javítható. Az ajtók és az első sárvédők már lekerültek. Az első nyúlványok és a bölcső javítása a hajtáslánc egyszerű kibillentésével hozzáférhető, tehát a motor és váltó kiszerelése sem indokolt. Ez nyilván annak köszönhető, hogy a merevítések állapota kielégítő, így csak azon szakaszok szorulnak javításra, melyek a futóművek és a hajtáslánc kiszerelése nélkül megoldható. A képeket én is várom, prezentálni fogom.

A bürokrácia fogolytáborából is sikerült szabadulnom. Szerdán végre átírattam az autót, így az elveszett törzskönyv, a hosszan húzódó jegyzőkönyvek és útvonalengedély kérelmek, a sikítófrászban fetrengő ügyintézők is mentek a levesbe. Senkit sem kínálnék meg vele....

Számomra azért némi iróniával fűszerezett az alábbi leírás egy részlete...