Telik az idő, gyűlnek az élmények és a kilométerek. Ez az autó valahogy igényli a szeretet, és ki is érdemli. Szinte minden alkatrész becsülettel kivárja a szükséges cserét, és addig is lehetőségeihez képest maximum szinten teljesít. Ami búgott korábban a hátsó hídban az masszívan búgott, ami lötyögött az konzekvensen lötyögött tovább, de soha nem romlott, vagy hagyott cserbe. A jelenlegi hajtáslánc kombináció városra lett hangolva a kis híddal és 4-es váltóval. Országút, vagy autópálya csak hangos zenével, vagy algopyrinnel, mert magas a fordulat ... :)
Igen, időközben cseréltünk egy hátsó hidat, féktárcsákat, fékbetétet és a "béka" lámpák is ideiglenesen körlámpákra változtak (köszönöm Rózsahegyi Márk barátomnak a sok segítséget). A krómfelnik eladósorba kerültek és furfangos gyári felnik váltották. A váltó is patent lett, sőt szelepszár szimeringeket is cseréltünk, sok apró csere-berével, javítással együtt. Ezúton köszönöm az önzetlen segítséget Lalinak (Kiss Lajos) barátomnak. Rengeteg segítséget kaptam barátaimtól a szerelési munkálatok alkalmával is.
Az a legszebb ebben a Mantában, hogy bármikor hadra fogható a maga egyszerűségével. Ólálkodó üzemmód, városi dugó, ne adja Isten..gyerekkel a kórházba rohanás, vadulás a körforgalomban, élményautózás, -20, vagy +40... Mindig megy, mindig élvezet.... ezt itt most le is kopogom
