Bőrhátú rája

A blog egy 1978-as évjáratú Opel Manta Berlinetta életre keltését hívatott bemutatni, annak minden buktatójával, csavaros fordulataival. Magyar viszonylatok, bürokrácia, szerencse, kis költségvetés, kaland és remény.

A gép forog, az alkotó sem pihen

2017.01.06. 14:03 crazy papa

A veteránozás szerteágazó világában sok kérdés felmerülhet, már csak azért is, mivel ahány elvetemült tulaj, annyi hozzáállás.

1. építem, szépítem, mert a tökéletes nem elég

2. gondolatok, tervek vannak

3.20 fok alatt garázsban a helye (eső, hó kizárt)

4. majd egyszer meg lesz csinálva

5. építgetem, szépítgetem és használom

Mindenkinek igaza van, de én a magam részéről az utolsó kategóriába érzem otthon magam. Ennek megfelelően építgetem is meg használom is a mantát, hiszen azért van. 2016-ban az igazi változás egy nagyobb hangvételű lakatolás volt, melynek keretében most igazán helyükre kerültek a dolgok. Új ajtók  - igen, baloldalon egy vadi új ajtó díszeleg -, új nyúlványok és jó néhány korrekció kaptak helyet.

gm.png

Mint azt korábban már írtam talán, hogy egy ilyen korú autó megvásárlásakor az előző tulaj autón elkövetett hibáit is megvásároljuk. Így történt ez velem is, mikor kiderült, hogy miért is korhadtak el az A oszlopok az autón. Sokan mondták, hogy manta betegség az A oszlop rozsdája, de ennyire? Meg lett a magyarázat. Az első szélvédő egy B asconából származott, mely szélvédő felül 5-6 mm-el kisebb. Ez adott éveken át helyet a becsurgó víznek, ami szépen lassan elette az ablak keret sarkokat és az A oszlopot. "De hát a B ascona és a B manta ugyan az!!" kántálják az okosok. Igen, sok minden alkatrész azonos, vagy kompatibilis, de legyen ez intő példa mindenkinek, hogy az első szélvédő csak ránézésre passzol, ideiglenesen sem szabad mantához használni.

 

Két oszlop, két sárvédő és nyúlványcseréket követően jöhetett egy korrekciós fényezés

Sosem felejtem el, hogy Márk barátom vontatott vissza a lakatoshoz. A mantában semmi sem volt a kormányon kívül, így azt a pár km-t egy 20 literes műanyag ballonon ültem és tapostam a féket, ahogy tudtam, miközben a menetszél vészjóslóan sejtette, hogy mennyivel is vontat a jó barát. Valahogy olyan érzésem volt, mintha egy szekéren ülnék. Aztán mikor beértünk Sanyiék utcájába, nagyot rántott a furgon a kocsin és megindult a száguldás....

20160604_112916.jpg

Mikor kimegyek az utcára a vassal, mindenki megnézi, dicsérik, de sajnos-szerencsére nem is sejtik, milyen az, amikor egy kannán ülsz és a kert végén félredobott drótok tartják az ajtót az áhított autón...Nem is sejtik milyen ocsmány korrodált vasak estek ki a helyükről és a többi, és a többi...Nem is baj, nem is kell tudniuk :)

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mantaberlinetta.blog.hu/api/trackback/id/tr7012104537

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása