Szombat hajnalban indultunk az Alföldre. A manta reggel mit sem sejtve pöcre indult. Csak rémképek és remény kavarogtak bennem, elvégre egy 220 km-es út várt ránk egy 35 éves autóval, amit ezidáig 10 km-t vezettem. Ez a távolság önmagában nem is sok, de bőven elegendő ahhoz, hogy mindenféle hibák és problémák meglepetésszerűen jelentkezzenek, vagy éppen egy megszokottá vált, probléma mentes utunk legyen. Hála Istennek az utóbbiban volt részem. Sok mindenre fény derült a legapróbb részletektől a hallható problémákig, de egyik sem befolyásolta az utazást. Jobbos kanyarnál felszökik a mutató (mint sok más idősebb autóban), búg valami csapágy a kihajtásnál, a termosztát cserére szorul és valahol kifúj a kipufogó, a fékek kicsit halványak, rendesen húz a motor, csendes és megy is rendesen, sőt a fogyasztás tűrhetően alakult várossal, 40-es falvakkal, előzésekkel együtt. Röviden ennyi. A kezdeti izgalom és fülelés az utolsó 70-100 km-en már-már átalakult egy unalmas "érjünk már oda" érzéssé, megszoktuk egymást és összességében jól vizsgázott a manta. Várom a lakatos véleményét:)))
