Ma 14 órára volt időpontom az okmányirodába, hogy egy 3 napos útvonalengedélyt kérjek a hétvégi utazáshoz. Két okmányiroda, összesen három alkalmazottja segítettek abban a hitemben, hogy a törzskönyv csúszása miatt húzódó átírási procedúra ellenére, az adás-vételi szerződés és érvényes biztosítás birtokában kérhetek útvonalengedélyt. Ebben a tényben csak egy valaki szeretett volna megakadályozni annak a hölgynek a személyében, aki hetekkel ezelőtt a szárnyai alá vett és segített a törzskönyv problémával kapcsolatban. Szerinte csak is kizárólag az átírási folyamatot követően kaphattam volna engedélyt.
Nem foglalkoztam a ténnyel és 14 órára betipegtem a hivatalba, hogy igényeljek egy jót. Mikor beléptem, nyomban feltűnt, hogy a okmányirodai posta csak du 14 óráig tart nyitva, így a 3500 Ft-s illeték befizetés lehetősége megdőlni látszott. Könyörgőre vettem a figurát és a postai alkalmazottat kértem, hogy 5 percet várjon, amíg megkapom a csekket és jövök. Ebben a pillanatban megjelent a "segítő hölgy", aki emelt hangon közölte a postai alkalmazottal, hogy ismer engem és nem fogok kapni útvonalengedélyt, tehát zárjon csak bátran.
Tárat cseréltem, és folytattam a harcot. Bátran a kis ablakhoz ültem abban bízva, hogy az ablak mögött egy másik valaki lesz, aki gond nélkül kiadja majd a papírokat. De tévedtem: a "segítő hölgy" ült ott és ismét emelt hangon közölte, hogy az előző tulaj meghatalmazása hiányában ő jelenleg semmilyen útvonal engedélyt nem tud kiadni és ezt értsem meg. Én meg próbáltam megértetni vele, hogy az adásvételi szerződésnél egyértelműbb meghatalmazás nincs, és amennyiben nem kínálkozik más lehetőség, szeretnék az irodavezetővel beszélni. A kedves hölgy felállt és a döbbent kolléganők szeme láttára elviharzott. Öt perc múlva visszatért, majd határozott hangon közölte, hogy igen kapok engedélyt, hogyne kapnék.!!!! Kérte az iratokat és serényen munkához látott. Kaptam egy csekket, kitöltöttem, majd rohantam az okmányirodai kis postásra, ahol a hölgy még bőven számolt és kopogtam. Kinyílt a kis ablak, majd közölte a néni, hogy ő ezt a csekket már nem tudja átvenni, mivel meg lett mondva, hogy nem fogok engedélyt kapni, így ő 14:00-kor zárta a pénztárat. De mondom, hogy kaptam, csak ezt még vegye készpénznek és hajrá. De nem.
Gyorsan befizettem egy közeli postán az illetéket és a "segítő hölgy" kezébe nyomtam. Én megkaptam az 1 lapos engedélyt, minden rendeződött, majd érzelmes búcsút vettünk. Én mentem az ajtóhoz, ő meg nyugdíjba. Jó pihenést kívánok ezúton is.
