Szombat reggel végre volt időm a felújított indítómotor beszerelésére. Nem bíztam a véletlenre, így első körben a gyertyákat ellenőriztem, amik igen pocsék állapotban voltak. Megtisztogattam őket, de sajnos az autó nem indult. Az indító motor remekül megtekerte a motort, de sajnos a gyújtás oldalon valami még nem stimmelt. Az elosztó fedél alatt látszólag minden rendben volt, de a kondenzátor igen viseletesnek tűnt. A legszemetebb alkatrész, amivel valaha találkoztam öreg autónál. A kondenzátor csatlakozó kábele gyakorlatilag egy vékonyka szálból állt, ami önmagában is lehetett volna a hiba forrása. Korábbról megmaradt alkatrésszel pótoltam, de ez sem segített. Nagyobb problémát jelentett, hogy valószínűleg fel is cseréltem a gyertyakábelek sorrendjét gyertya cserekor és így aztán esélytelen volt, hogy induljon a motor. A legbiztosabbnak azt láttam, ha új gyertyákat és egy új kondenzátort veszek és cserélek, majd a főtengely tárcsán lévő jelölés alapján az 1-es hengert gyújtás holtpontra állítom és az elosztóban a rotor állása alapján elosztom a kábeleket 1-3-4-2 gyújtás sorrend szerint. A régi gyertyákkal megpróbáltam indítani a motort, ami dadogva be is indult. A dadogás már a "beköpött", szennyezett gyertyák miatt volt, de már beindult. Az új gyertyákra cseréltem és a normalizált gyújtás biztos tudatában újra próbáltam az indítást.
A kulcs elfordítása egyszerre volt feszült és bizakodó. Ahogy ismét kigyulladtak a jelző lámpák, és a kulcs továbbfordítása következett, valami olyat hallottam, amit álmomban sem hittem volna. A motor azonnal indult és gyönyörű hangon muzsikált, ahogy kell. Minden várakozásomat felülmúlta az egyenletes és kiegyensúlyozott, csendes alapjárat. Kis gázadásra berángatta a karosszériát és valami logikátlan erő sugárzott belőle. Végre életre kelt. Ki is próbálom.
