Bőrhátú rája

A blog egy 1978-as évjáratú Opel Manta Berlinetta életre keltését hívatott bemutatni, annak minden buktatójával, csavaros fordulataival. Magyar viszonylatok, bürokrácia, szerencse, kis költségvetés, kaland és remény.

Kenya Rally

2014.02.20. 15:48 crazy papa

Miután hazaértünk, már időm sem volt komolyan átfésülni a mantát, csak leraktam a ház előtt és vegyes érzelmekkel kapcsolódtam be a családi programba. Az eső esett, se kedvem, se erőm nem volt vizsgálódni és az autóval foglalkozni. Bőven elég volt az az emlék, hogy mikor a megvétel előtt kitoltuk a mantát  gyorsan belökve szépen ment az autó és a tulaj egy laza Kenya Rally-t nyomott bizonyítván, hogy ez a motor bizony rendben van és a fékek sem utolsók, szóval kincset veszek. Hát a karosszéria alja és az önindító, igen, azokat rendbe kell szedni. Na ettől félek én.

Azzal együtt, hogy az autó lábon állt fel és le a trélerről, valójában magában hordozta azt az ismert tényt is, hogy az önindító vélt, vagy valós hibája nálam fog realizálódni. Többé nem indult be a manta, az önindító végleg felmondta a szolgálatot, ő most itt meghal, ha megengedném.

Az első nagytakarítás az előző tulajdonos felesleges kiegészítők boltjában vásárolt, legkevésbé sem autentikus eszközeinek eltávolítása volt. Gyorsan telt az utcai szemetes napellenzőkkel, falécekkel, elmálló üléshuzat darabokkal. Van tetőcsomagtartó is, ami azért hasznos lehet még, ha nem is egy sport coupé-n. De ezzel egy időben bukkantak elő a gyárias állapotú ülések, a menthető tetőkárpit és természetesen azok az eddig még ismeretlen beltéri rohadások, amik egy igen komoly külső korrózióra utaltak. Na gyorsan hagytam is a bánatba a kutakodást.

Az önindító problémáját viszont mielőbb meg kellett oldanom, mert addig nincs indítás, nincs próbálgatás, nincs karburátor és gyújtás állítás. Gyorsan kiszereltem az önindító motort és szakszerűen kipróbáltam, és lőn halott volt. Első körben manta alkatrészeket hirdető embereket kerestem meg, akik jutányos áron kínáltak bontott önindítókat, melyekből rövid időn belül szereztem is hármat. Kipróbáltam, majd bepróbáltam, de sajnos - függetlenül attól, hogy manta önindítók voltak - a felfogatási furatok távolsága még sem stimmelt. Lerogyás, csodálkozás, jól kezdődik a projekt.

Egy kedves rokonom jutott az eszembe, aki pont generátorokat és önindítókat javít évtizedek óta. Ő lesz az én emberem. Felhívtam, és rövid egyeztetést követően már realizálódott egy felújított önindító képe. Ezúton szeretném megköszönni Garbaisz Péter barátomnak és rokonomnak, hogy szakszerű segítségével és szakértelmével újjá varázsolta az alkatrészt.

CAM00183.jpg

 

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://mantaberlinetta.blog.hu/api/trackback/id/tr665824273

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása